Tattvabodha
A Tattvabodha („A valóság/alapelv felismerése”) az Advaita Vedānta tanító, bevezető értekezése
(prakaraṇa-grantha). Nem a kinyilatkoztatott śruti része, hanem az Upaniṣadok nem-kettős
tanításának megértéséhez szükséges alapfogalmakat rendezi egységes rendszerbe: tárgyalja a
tanítvány felkészültségét, az Ātmant, a három testet és tudatállapotot, az öt burkot, a világ
kibontakozását, a jīva és Īśvara viszonyát, a tat tvam asi mahāvākyát, valamint a tudás, a karma és a
felszabadulás kapcsolatát.
Szerzősége bizonytalan. A hagyomány gyakran Śaṅkarācāryának tulajdonítja, de kézirati és
katalógushagyományok Vāsudevendrához vagy Vāsudevendra valamely tanítványához is
kapcsolják. Maga a nyitóvers is Vāsudevendrát „a tudást adó mesterként” (jñānapradaṃ gurum)
tiszteli. Több szövegváltozat létezésére is van bizonyíték, ezért Śaṅkara szerzőségét és az ebből
következő 8. századi datálást nem érdemes bizonyosságként kezelni.