Fordítások

Tattvabodha

A Tattvabodha („A valóság/alapelv felismerése”) az Advaita Vedānta tanító, bevezető értekezése (prakaraṇa-grantha). Nem a kinyilatkoztatott śruti része, hanem az Upaniṣadok nem-kettős tanításának megértéséhez szükséges alapfogalmakat rendezi egységes rendszerbe: tárgyalja a tanítvány felkészültségét, az Ātmant, a három testet és tudatállapotot, az öt burkot, a világ kibontakozását, a jīva és Īśvara viszonyát, a tat tvam asi mahāvākyát, valamint a tudás, a karma és a felszabadulás kapcsolatát. Szerzősége bizonytalan. A hagyomány gyakran Śaṅkarācāryának tulajdonítja, de kézirati és katalógushagyományok Vāsudevendrához vagy Vāsudevendra valamely tanítványához is kapcsolják. Maga a nyitóvers is Vāsudevendrát „a tudást adó mesterként” (jñānapradaṃ gurum) tiszteli. Több szövegváltozat létezésére is van bizonyíték, ezért Śaṅkara szerzőségét és az ebből következő 8. századi datálást nem érdemes bizonyosságként kezelni.

Śaṅkara
2026. október 7.· Nincs angol változat
Eredeti cím: Szanszkrit
Forráshagyomány: Szanszkrit
Fordító: Szávaszü Bozópa

Hódolat Śrī Gaṇeśának. Hódolat a tiszteletreméltó mestereknek.
Vāsudevendra, a jógik kiválója, a tudást adó mester előtt meghajolva, a megszabadulásra vágyók javára előadatik a Valóság felismerése.



Azok számára, kik bírnak a négy eszközzel(sādhanacatuṣṭaya) elmondjuk a valóság megkülönböztetésének (tattvavivekaprakāraṃ) módját, amely a megszabadulás eszköze.
Mi ez a négy eszköz?
Az állandó és nem-állandó dolgok megkülönböztetésének képessége, az elérhető célok gyümölcseinek élvezete iránti ragaszkodástól való mentesség, a lecsendesedéssel kezdődő hatos(śamādi-sādhana-sampatti) megszerzése; és a szenvedéstől való végső megszabadulás iránti vágy.
Mi az állandó és nem-állandó dolgok megkülönböztetése?
Az egyetlen állandó a Brahman. Minden, ami attól különböző; nem-állandó. Éppen ez az állandó és nem-állandó dolgok megkülönböztetése.
Mi a ragaszkodásnélküliség?
Az e világi és túlvilági élvezetek iránti vágy hiánya.
Mi a lecsendesedéssel(śama) kezdődő eszközök megszerzése?
A lecsendesedés, a megfékezés, a visszavonulás, a tűrés, a bizalom és az összpontosítás.



  • • Mi a lecsendesedés (śama)?
    Az elme (manas) megfékezése.
  • • Mi a megfékezés (dama)?
    A szemmel kezdődő külső érzékszervek megfékezése.
  • • Mi a visszavonulás (uparama)?
    A saját dharma teljesítése.( svadharmānuṣṭhānameva)
  • • Mi a tűrés (titikṣā)?
    A hideg, a meleg és a többi elviselésének képessége.
  • • Mi a bizalom (śraddhā)?
    A mester által tanított Vedānta-igazságokban és a többiben való bizalom: ez a śraddhā.
  • • Mi az összpontosítás (samādhāna)?
    A citta egy pontra irányultsága.
    Mi a megszabadulás vágya (mumukṣutva)?
    Az a kívánság, hogy „szabaduljak meg!”
    Az e négyes eszközzel(sādhanacatuṣṭaya) rendelkezők alkalmasak a valóság megkülönböztetésére.


*



Mi a valóság megkülönböztetése?
Az Ātman valós(satya) ; minden más káprázat(mithyā).



Mi az Ātman?
Ami a durva, a finom és a kauzális testtől különálló, az öt burkon túli, a három állapot tanúja, és sat–cit–ānanda természetűként fennáll: az az Ātman.



Mi a durva test(sthūlaśarīra)?
Az ötösített öt őselemből(pañcīkṛtapañcatattva) létrehozott, jó cselekedetből született, az öröm, a szenvedés és a többi megtapasztalásának helyéül szolgáló test, amely van, megszületik, növekszik, átalakul, hanyatlik és elpusztul — e hat változással rendelkező: ez a durva test.



Mi a finom test ?
A nem-ötösített (apañcīkṛta) öt őselemből (pañcamahābhūta) létrehozott, jó cselekedetből (satkarman) született, az öröm (sukha), a szenvedés (duḥkha) és a többi megtapasztalásának eszközéül szolgáló, az öt megismerő érzékből (jñānendriya), az öt cselekvő szervből (karmendriya), az öt élet-szélből (prāṇādipañcaka), elméből (manas) és értelemből (buddhi) — így összesen tizenhét részből (saptadaśakalā) — álló test; a finom test (sūkṣmaśarīra).



Mi a kauzális test (kāraṇaśarīra)?
Ami meghatározhatatlan (anirvācya), kezdet nélküli (anādi), nem-tudás (avidyā) természetű, a két test (śarīradvaya) puszta okaként (kāraṇamātra) áll fenn, a saját valódi lényegét nem-ismerő (svasvarūpājñāna) és megkülönböztető képzet nélküli (nirvikalpa) természetű: az a kauzális test (kāraṇaśarīra).



*



Mi a három állapot (avasthātraya)?
Az ébrenlét (jāgrat), az álom (svapna) és a mélyalvás (suṣupti) állapota.



Mi az ébrenléti állapot (jāgradavasthā)?
Az az állapot, amelyben a hallással kezdődő megismerő érzékek (jñānendriya) által a hanggal kezdődő érzéktárgyak (viṣaya) megismerése történik: az az ébrenléti állapot (jāgradavasthā).
A durva testtel (sthūlaśarīra) azonosuló (abhimānin) Ātmant Viśvának nevezik.
Ha azt kérdezzük, hogy mi az álomállapot (svapnāvasthā): az ébrenléti állapotban (jāgradavasthā) látott és hallott dolgok keltette benyomások (vāsanā) révén,- az alvás idején - megjelenő tapasztalati világ (prapañca) — az az álomállapot (svapnāvasthā).
A finom testtel (sūkṣmaśarīra) azonosuló (abhimānin) Ātmant Taijasa-nak nevezik.



Mi a mélyalvás állapota (suṣuptāvasthā)?
„Semmit sem tudok; boldogan tapasztaltam meg az alvást” — ez a mélyalvás állapota (suṣuptāvasthā).
A kauzális testtel (kāraṇaśarīra) azonosuló (abhimānin) Ātmant (ātman) Prājñának (Prājña) nevezik.



*
Melyik az öt burok (pañcakośa)?
A táplálékból álló burok (annamayakośa), a prāṇából álló burok (prāṇamayakośa), az elméből (manas) álló burok (manomayakośa), a megismerő tudásból álló burok (vijñānamayakośa) és a boldogságból álló burok (ānandamayakośa).
Mi a táplálékból álló burok (annamayakośa)?
Ami a táplálék esszenciájából (annarasa) jön létre, ugyancsak a táplálék esszenciája által növekszik, majd a táplálék természetű földben (pṛthivī) feloldódik (vilīyate): az a táplálékból való burok (annamayakośa).
Mi a prāṇából álló burok (prāṇamayakośa)?
A prāṇával kezdődő öt élet-szél (pañcavāyu), valamint a beszéddel (vāk) kezdődő cselekvő szervek (karmendriya): ezek alkotják a prāṇából álló burkot (prāṇamayakośa).
Mi az elméből álló burok (manomayakośa)?
Az elme (manas) és az öt megismerő érzék (jñānendriyapañcaka) egyesüléséből létrejövő burok; az elméből álló burok (manomayakośa).
Mi a megismerő tudásból (vijñāna) álló burok (vijñānamayakośa)?
Az értelem (buddhi) és az öt megismerő érzék (jñānendriyapañcaka) egyesüléséből létrejövő burok: az a megismerő tudásból (vijñāna) álló burok (vijñānamayakośa).
Mi az ānandából álló burok (ānandamayakośa)?
Épp a nem-tudás (ajñāna) maga az ānandából álló burok (ānandamayakośa).A kauzális testként (kāraṇaśarīra) fennálló nem-tudásban (avidyā) időző szennyezett sattva, a priyával kezdődő hármas működésmóddal (vṛtti) együtt: ez az ānandából álló burok (ānandamayakośa).
Megjegyz.(A klasszikus vedāntikus elemzésben ez egy hármas fokozat:priya — a kívánt/kedves dolog megpillantásakor vagy tudatba kerülésekor fellépő öröm;moda — az öröm, amikor a kívánt dolog birtokba kerül;pramoda — a beteljesült élvezet fokozott öröme.Vagyis a priyādi azért „priyával kezdődő”, mert a szöveg egy ismert priya–moda–pramoda hármasra utal.)
Melyik tehát az öt burok (pañcakośa)?
A táplálékból álló (annamaya), a prāṇából álló (prāṇamaya), az elméből álló (manomaya), a megismerő tudásból álló (vijñānamaya) és a boldogságból (ānanda) álló (ānandamaya) Ez az öt burok (kośapañcaka).
Az annamaya-val kezdődő öt burokból álló testet úgy ismerjük: „az én testem”; a prāṇa-kat: „az én prāṇáim”; az elmét (manas): „az én elmém”; az értelmet (buddhi): „az én buddhim”; a nem-tudást (ajñāna): „az én nem-tudásom”. Mindezeket az ember így ismeri.
Ahogyan a karperecről, a fülbevalóról, a házról és más dolgokról, amelyeket „enyémként” ismerünk, tudjuk, hogy különböznek önmagunktól, ugyanúgy az enyémként megismert öt burok (pañcakośa) sem az Ātman.



*



Mi tehát az Ātman? Saját természete (svarūpa) sat–cit–ānanda.
Mi a sat? Ami mindhárom időben (kālatraya) — múltban, jelenben és jövőben — fennáll: az a sat.
Mi a cit? Aminek saját természete a tudás, illetve megismerés (jñāna).
Mi az ānanda? Aminek saját természete a boldogság, az öröm (sukha).
Így ismerje fel az Ātmant, mint sat–cit–ānanda természetűt.



*



Most kifejtjük a huszonnégy tattva (caturviṃśatitattva) keletkezésének rendjét (utpattikrama).
Van a Brahmanra támaszkodó (brahmaṇāśrayā), sattva-, rádzsasz- és támasz-guṇa természetű māyā. Abból keletkezett a tér őseleme (ākāśa); az ākāśából a levegő őseleme (vāyu); a vāyuból a tűz őseleme(agni); az agniból a vizek őseleme(āpas); a vizekből pedig a föld őseleme(pṛthivī)
-
Ezen öt tattva (pañcatattva) közül a tér(ākāśa) szattvikus részéből (sāttvikāṃśa) keletkezett a hallás érzéke (śrotrendriya); a levegő(vāyu) szattvikus részéből a tapintás érzéke (tvagindriya); a tűz(agni) szattvikus részéből a látás érzéke (cakṣurindriya); a víz(āpas) szattvikus részéből az ízlelés érzéke (rasanendriya); a föld (pṛthivī) szattvikus részéből pedig a szaglás érzéke (ghrāṇendriya).
Ezen öt tattva (pañcatattva) együttes szattvikus részéből (samaṣṭisāttvikāṃśa) keletkezett a négy belső működésmód (antaḥkaraṇacatuṣṭaya): az elme (manas), az értelem (buddhi), az én-képző működés (ahaṃkāra) és a citta.
A manas az a belső működésmód (antaḥkaraṇavṛtti), amelynek természete a lehetőségek felvetése és mérlegelése (saṅkalpa–vikalpa). A buddhi az a belső működésmód, amelynek természete a meghatározás, a bizonyosságra jutás (niścaya). Az ahaṃkāra(„én-csináló”) az „én vagyok a cselekvő” (ahaṃkartṛ) jellegű belső működésmód. A citta pedig a gondolás, elmélkedés (cintana) működését végző belső működésmód.
A manas Ura (devatā) Candramas, a Hold; a buddhié Brahmā; az ahaṃkāráé Rudra; a cittáé Vāsudeva.
-
Ezen öt tattva (pañcatattva) közül a tér(ākāśa) rádzsaszikus részéből (rājasāṃśa) keletkezett a beszéd képessége (vāgindriya); a vāyu rádzsaszikus részéből a kéz (pāṇīndriya); a tűz (agni) rádzsaszikus részéből a láb (pādendriya); a víz (āpas) rádzsaszikus részéből a nemi szerv (upasthendriya); a föld (pṛthivī) rádzsaszikus részéből pedig az ürítés szerve (gudendriya).
Ezen öt tattva (pañcatattva) együttes rádzsaszikus részéből (samaṣṭirājasāṃśa) keletkezett a prāṇával kezdődő ötös (prāṇādipañcaka).
Melyik a prāṇával kezdődő ötös? A prāṇa, apāna, vyāna, udāna és samāna.
-
Ezen öt tattva (pañcatattva) támaszikus részéből (tāmasāṃśa) jön létre az ötösített öt tattva (pañcīkṛtapañcatattva).
Ha azt kérdezzük: hogyan történik az ötösítés (pañcīkaraṇa)? Ezen öt őselem (pañcamahābhūta) mindegyikének támaszikus részét két egyenlő félre kell osztani; az egyik felet külön, érintetlenül félre kell tenni, a másik felet pedig négy egyenlő részre kell osztani, majd e négy saját részt a többi elem egy-egy feléhez kell hozzákapcsolni.
Így történik az ötösítés (pañcīkaraṇa). Az öt ötösített őselemből (pañcīkṛtapañcamahābhūta) jön létre a durva test (sthūlaśarīra).
Így valósult meg a testi mikrokozmosz (piṇḍa) és a kozmikus egész (brahmāṇḍa) egysége (aikya).
*



A Brahman durva testtel azonosuló visszatükröződése (brahmapratibimba) az, amit jīva-nak neveznek.
Ugyanez a jīva természeténél fogva önmagától különbözőként ismeri Īśvarát.
Az Ātmant, amikor a nem-tudás (avidyā) korlátozó feltétele (upādhi) által meghatározottként jelenik meg, jīva-nak nevezik; amikor pedig a Māyā korlátozó feltétele (upādhi) által meghatározottként jelenik meg, Īśvarának nevezik.
Amíg fennáll a korlátozó feltételek(upādhi) különbségéből fakadó, jīva és Īśvara közötti különbség látása (bhedadṛṣṭi), addig a születés, halál és a többi formájában fennálló saṃsāra nem szűnik meg.
Ezért a jīva és Īśvara között nem szabad különbözőséget fenntartani (bhedabuddhi).



  • • De hát miként lehetne az „Az vagy Te” (tat tvam asi) nagy kijelentése (mahāvākya) alapján felismerni a nem-különbséget (abhedabuddhi) az én-csinálóval(ahaṃkāra) rendelkező, korlátozott tudású jīva és az én-csinálótól(ahaṃkāra) mentes, mindentudó Īśvara között, amikor kettejüket ellentétes tulajdonságok (viruddhadharma) jellemzik?
    A szó jelzett értelmét tekintve - nem ellentétesek azok. A „te” szó (tvaṃpada) elsődleges jelentése (vācyārtha) a durva és finom testtel azonosuló jīva, míg a „te” szó itt jelzett értelme (lakṣyārtha) a korlátozó feltételektől(upādhi) teljesen mentes, a samādhi állapotával rendelkező tiszta tudatosság (śuddha caitanya).
    Az „Az” szó (tatpada) elsődleges jelentése (vācyārtha) a mindentudással és más tulajdonságokkal meghatározott Īśvara. Míg az „Az” szó itt jelzett értelme (lakṣyārtha) a korlátozó feltételek(upādhi) nélküli tiszta tudatosság (śuddhacaitanya).
    Így a jīva és Īśvara nem-különbözőségének (abheda) nincs akadálya, ha tiszta tudatosságként (caitanyarūpeṇa) tekintjük őket.
    Akikben ily módon, a Vedānta kijelentései (vedāntavākya) és az igaz mester tanítása (sadgurūpadeśa) által minden létezőben felébred a Brahman felismerése (brahmabuddhi), azok a testben megszabadultak (jīvanmukta). E megszabadulásra mutat ez a gondolatmenet.


*



Az „Én valóban Brahman vagyok” közvetlen felismerése (aparokṣajñāna) által az ember teljesen megszabadulhat valamennyi karmaköteléktől (karmabandha).
Ha azt kérdezzük: hányféle karma van? Az āgāmi, a sañcita és a prārabdha szerinti felosztásban háromféle karma van.
A felismerés létrejötte után a felismerésre jutott ember (jñānin) teste által véghezvitt, érdemszerző (puṇya) vagy ártalmas (pāpa) természetű karmát āgāmi-nak nevezik.
Azt a korábban felhalmozott karma-t, amely megszámlálhatatlanul sok születés magjaként keletkezett és továbbra is fennáll, sañcita- karmának kell tekinteni.
Ha azt kérdezzük: mi a prārabdha-karma? Az a karma, amely létrehozta ezt a testet, és itt, e világban örömöt, szenvedést és más tapasztalatokat ad. Ez a fajta karma a megtapasztalása (bhoga) által merül ki.
A felhalmozott karma (sañcita-karma) az „Én valóban Brahman vagyok” bizonyosság-természetű felismerése (niścayātmikajñāna) által megszűnik.
Az āgāmi-karma nem semmisül meg a felismerés által; hanem akik a jñānint dicsérik, tisztelik és szolgálják, azok számára annak kedvező karmája(puṇya) āgāmivá válik; akik pedig a jñānint becsmérlik, gyűlölik vagy szenvedést okoznak neki, azok számára annak ártalmas karmája(pāpa) válik āgāmivá.
A szóban fennmaradt kinyilatkoztatások(śruti) így szólnak: „A jóakarók átveszik az üdvös tett (puṇya) eredményét, az ellenségesek pedig a vétkes tett (pāpa) eredményét.”
És így az Ātman ismerője (ātmavid), átkelve a saṃsārán, már itt eléri Brahman gyönyörét (brahmānanda).
„Az Ātman ismerője átkel a bánaton” — így szól a śruti.
Akár Váránaszi szent városában(Kāśī) hagyja el a testét, akár egy kitaszított (śvapaca) házában: a felismerés elérésének pillanatában megszabadul minden vágyakozástól.
És ezt a smṛti is így tartja.
Ezzel a Tattvabodha című értekezés véget ért.

Jegyzetek

FORRÁSMŰ: Tattvabodha SZERZŐ / ATTRIBÚCIÓ: bizonytalan; hagyományosan Śaṅkarācāryának tulajdonított NYELV: szanszkrit ALAPSZÖVEG: Tattvabodha University of Pennsylvania Libraries Collection of Indic Manuscripts Ms. Coll. 390, Item 1000 DIGITÁLIS FORRÁS: OPenn – University of Pennsylvania Libraries Ms. Coll. 390, Item 1000 SZÖVEGALAP: a devanāgarī kéziratból készített saját IAST-transzliteráció IAST ELLENŐRZŐ FORRÁS: Study Vedanta – Tattva Bodha Devanāgarī + IAST

Forgasd meg az imakereket, és fejezd ki tetszésedet az alkotónak!

3forgatás