Hódolat Śrī Gaṇeśának. Hódolat a tiszteletreméltó mestereknek.
Vāsudevendra, a jógik kiválója, a tudást adó mester előtt meghajolva, a megszabadulásra vágyók javára előadatik a Valóság felismerése.
Azok számára, kik bírnak a négy eszközzel(sādhanacatuṣṭaya) elmondjuk a valóság megkülönböztetésének (tattvavivekaprakāraṃ) módját, amely a megszabadulás eszköze.
Mi ez a négy eszköz?
Az állandó és nem-állandó dolgok megkülönböztetésének képessége, az elérhető célok gyümölcseinek élvezete iránti ragaszkodástól való mentesség, a lecsendesedéssel kezdődő hatos(śamādi-sādhana-sampatti) megszerzése; és a szenvedéstől való végső megszabadulás iránti vágy.
Mi az állandó és nem-állandó dolgok megkülönböztetése?
Az egyetlen állandó a Brahman. Minden, ami attól különböző; nem-állandó. Éppen ez az állandó és nem-állandó dolgok megkülönböztetése.
Mi a ragaszkodásnélküliség?
Az e világi és túlvilági élvezetek iránti vágy hiánya.
Mi a lecsendesedéssel(śama) kezdődő eszközök megszerzése?
A lecsendesedés, a megfékezés, a visszavonulás, a tűrés, a bizalom és az összpontosítás.
- • Mi a lecsendesedés (śama)?
Az elme (manas) megfékezése. - • Mi a megfékezés (dama)?
A szemmel kezdődő külső érzékszervek megfékezése. - • Mi a visszavonulás (uparama)?
A saját dharma teljesítése.( svadharmānuṣṭhānameva) - • Mi a tűrés (titikṣā)?
A hideg, a meleg és a többi elviselésének képessége. - • Mi a bizalom (śraddhā)?
A mester által tanított Vedānta-igazságokban és a többiben való bizalom: ez a śraddhā. - • Mi az összpontosítás (samādhāna)?
A citta egy pontra irányultsága.
Mi a megszabadulás vágya (mumukṣutva)?
Az a kívánság, hogy „szabaduljak meg!”
Az e négyes eszközzel(sādhanacatuṣṭaya) rendelkezők alkalmasak a valóság megkülönböztetésére.
*
Mi a valóság megkülönböztetése?
Az Ātman valós(satya) ; minden más káprázat(mithyā).
Mi az Ātman?
Ami a durva, a finom és a kauzális testtől különálló, az öt burkon túli, a három állapot tanúja, és sat–cit–ānanda természetűként fennáll: az az Ātman.
Mi a durva test(sthūlaśarīra)?
Az ötösített öt őselemből(pañcīkṛtapañcatattva) létrehozott, jó cselekedetből született, az öröm, a szenvedés és a többi megtapasztalásának helyéül szolgáló test, amely van, megszületik, növekszik, átalakul, hanyatlik és elpusztul — e hat változással rendelkező: ez a durva test.
Mi a finom test ?
A nem-ötösített (apañcīkṛta) öt őselemből (pañcamahābhūta) létrehozott, jó cselekedetből (satkarman) született, az öröm (sukha), a szenvedés (duḥkha) és a többi megtapasztalásának eszközéül szolgáló, az öt megismerő érzékből (jñānendriya), az öt cselekvő szervből (karmendriya), az öt élet-szélből (prāṇādipañcaka), elméből (manas) és értelemből (buddhi) — így összesen tizenhét részből (saptadaśakalā) — álló test; a finom test (sūkṣmaśarīra).
Mi a kauzális test (kāraṇaśarīra)?
Ami meghatározhatatlan (anirvācya), kezdet nélküli (anādi), nem-tudás (avidyā) természetű, a két test (śarīradvaya) puszta okaként (kāraṇamātra) áll fenn, a saját valódi lényegét nem-ismerő (svasvarūpājñāna) és megkülönböztető képzet nélküli (nirvikalpa) természetű: az a kauzális test (kāraṇaśarīra).
*
Mi a három állapot (avasthātraya)?
Az ébrenlét (jāgrat), az álom (svapna) és a mélyalvás (suṣupti) állapota.
Mi az ébrenléti állapot (jāgradavasthā)?
Az az állapot, amelyben a hallással kezdődő megismerő érzékek (jñānendriya) által a hanggal kezdődő érzéktárgyak (viṣaya) megismerése történik: az az ébrenléti állapot (jāgradavasthā).
A durva testtel (sthūlaśarīra) azonosuló (abhimānin) Ātmant Viśvának nevezik.
Ha azt kérdezzük, hogy mi az álomállapot (svapnāvasthā): az ébrenléti állapotban (jāgradavasthā) látott és hallott dolgok keltette benyomások (vāsanā) révén,- az alvás idején - megjelenő tapasztalati világ (prapañca) — az az álomállapot (svapnāvasthā).
A finom testtel (sūkṣmaśarīra) azonosuló (abhimānin) Ātmant Taijasa-nak nevezik.
Mi a mélyalvás állapota (suṣuptāvasthā)?
„Semmit sem tudok; boldogan tapasztaltam meg az alvást” — ez a mélyalvás állapota (suṣuptāvasthā).
A kauzális testtel (kāraṇaśarīra) azonosuló (abhimānin) Ātmant (ātman) Prājñának (Prājña) nevezik.
*
Melyik az öt burok (pañcakośa)?
A táplálékból álló burok (annamayakośa), a prāṇából álló burok (prāṇamayakośa), az elméből (manas) álló burok (manomayakośa), a megismerő tudásból álló burok (vijñānamayakośa) és a boldogságból álló burok (ānandamayakośa).
Mi a táplálékból álló burok (annamayakośa)?
Ami a táplálék esszenciájából (annarasa) jön létre, ugyancsak a táplálék esszenciája által növekszik, majd a táplálék természetű földben (pṛthivī) feloldódik (vilīyate): az a táplálékból való burok (annamayakośa).
Mi a prāṇából álló burok (prāṇamayakośa)?
A prāṇával kezdődő öt élet-szél (pañcavāyu), valamint a beszéddel (vāk) kezdődő cselekvő szervek (karmendriya): ezek alkotják a prāṇából álló burkot (prāṇamayakośa).
Mi az elméből álló burok (manomayakośa)?
Az elme (manas) és az öt megismerő érzék (jñānendriyapañcaka) egyesüléséből létrejövő burok; az elméből álló burok (manomayakośa).
Mi a megismerő tudásból (vijñāna) álló burok (vijñānamayakośa)?
Az értelem (buddhi) és az öt megismerő érzék (jñānendriyapañcaka) egyesüléséből létrejövő burok: az a megismerő tudásból (vijñāna) álló burok (vijñānamayakośa).
Mi az ānandából álló burok (ānandamayakośa)?
Épp a nem-tudás (ajñāna) maga az ānandából álló burok (ānandamayakośa).A kauzális testként (kāraṇaśarīra) fennálló nem-tudásban (avidyā) időző szennyezett sattva, a priyával kezdődő hármas működésmóddal (vṛtti) együtt: ez az ānandából álló burok (ānandamayakośa).
Megjegyz.(A klasszikus vedāntikus elemzésben ez egy hármas fokozat:priya — a kívánt/kedves dolog megpillantásakor vagy tudatba kerülésekor fellépő öröm;moda — az öröm, amikor a kívánt dolog birtokba kerül;pramoda — a beteljesült élvezet fokozott öröme.Vagyis a priyādi azért „priyával kezdődő”, mert a szöveg egy ismert priya–moda–pramoda hármasra utal.)
Melyik tehát az öt burok (pañcakośa)?
A táplálékból álló (annamaya), a prāṇából álló (prāṇamaya), az elméből álló (manomaya), a megismerő tudásból álló (vijñānamaya) és a boldogságból (ānanda) álló (ānandamaya) Ez az öt burok (kośapañcaka).
Az annamaya-val kezdődő öt burokból álló testet úgy ismerjük: „az én testem”; a prāṇa-kat: „az én prāṇáim”; az elmét (manas): „az én elmém”; az értelmet (buddhi): „az én buddhim”; a nem-tudást (ajñāna): „az én nem-tudásom”. Mindezeket az ember így ismeri.
Ahogyan a karperecről, a fülbevalóról, a házról és más dolgokról, amelyeket „enyémként” ismerünk, tudjuk, hogy különböznek önmagunktól, ugyanúgy az enyémként megismert öt burok (pañcakośa) sem az Ātman.
*
Mi tehát az Ātman? Saját természete (svarūpa) sat–cit–ānanda.
Mi a sat? Ami mindhárom időben (kālatraya) — múltban, jelenben és jövőben — fennáll: az a sat.
Mi a cit? Aminek saját természete a tudás, illetve megismerés (jñāna).
Mi az ānanda? Aminek saját természete a boldogság, az öröm (sukha).
Így ismerje fel az Ātmant, mint sat–cit–ānanda természetűt.
*
Most kifejtjük a huszonnégy tattva (caturviṃśatitattva) keletkezésének rendjét (utpattikrama).
Van a Brahmanra támaszkodó (brahmaṇāśrayā), sattva-, rádzsasz- és támasz-guṇa természetű māyā. Abból keletkezett a tér őseleme (ākāśa); az ākāśából a levegő őseleme (vāyu); a vāyuból a tűz őseleme(agni); az agniból a vizek őseleme(āpas); a vizekből pedig a föld őseleme(pṛthivī)
-
Ezen öt tattva (pañcatattva) közül a tér(ākāśa) szattvikus részéből (sāttvikāṃśa) keletkezett a hallás érzéke (śrotrendriya); a levegő(vāyu) szattvikus részéből a tapintás érzéke (tvagindriya); a tűz(agni) szattvikus részéből a látás érzéke (cakṣurindriya); a víz(āpas) szattvikus részéből az ízlelés érzéke (rasanendriya); a föld (pṛthivī) szattvikus részéből pedig a szaglás érzéke (ghrāṇendriya).
Ezen öt tattva (pañcatattva) együttes szattvikus részéből (samaṣṭisāttvikāṃśa) keletkezett a négy belső működésmód (antaḥkaraṇacatuṣṭaya): az elme (manas), az értelem (buddhi), az én-képző működés (ahaṃkāra) és a citta.
A manas az a belső működésmód (antaḥkaraṇavṛtti), amelynek természete a lehetőségek felvetése és mérlegelése (saṅkalpa–vikalpa). A buddhi az a belső működésmód, amelynek természete a meghatározás, a bizonyosságra jutás (niścaya). Az ahaṃkāra(„én-csináló”) az „én vagyok a cselekvő” (ahaṃkartṛ) jellegű belső működésmód. A citta pedig a gondolás, elmélkedés (cintana) működését végző belső működésmód.
A manas Ura (devatā) Candramas, a Hold; a buddhié Brahmā; az ahaṃkāráé Rudra; a cittáé Vāsudeva.
-
Ezen öt tattva (pañcatattva) közül a tér(ākāśa) rádzsaszikus részéből (rājasāṃśa) keletkezett a beszéd képessége (vāgindriya); a vāyu rádzsaszikus részéből a kéz (pāṇīndriya); a tűz (agni) rádzsaszikus részéből a láb (pādendriya); a víz (āpas) rádzsaszikus részéből a nemi szerv (upasthendriya); a föld (pṛthivī) rádzsaszikus részéből pedig az ürítés szerve (gudendriya).
Ezen öt tattva (pañcatattva) együttes rádzsaszikus részéből (samaṣṭirājasāṃśa) keletkezett a prāṇával kezdődő ötös (prāṇādipañcaka).
Melyik a prāṇával kezdődő ötös? A prāṇa, apāna, vyāna, udāna és samāna.
-
Ezen öt tattva (pañcatattva) támaszikus részéből (tāmasāṃśa) jön létre az ötösített öt tattva (pañcīkṛtapañcatattva).
Ha azt kérdezzük: hogyan történik az ötösítés (pañcīkaraṇa)? Ezen öt őselem (pañcamahābhūta) mindegyikének támaszikus részét két egyenlő félre kell osztani; az egyik felet külön, érintetlenül félre kell tenni, a másik felet pedig négy egyenlő részre kell osztani, majd e négy saját részt a többi elem egy-egy feléhez kell hozzákapcsolni.
Így történik az ötösítés (pañcīkaraṇa). Az öt ötösített őselemből (pañcīkṛtapañcamahābhūta) jön létre a durva test (sthūlaśarīra).
Így valósult meg a testi mikrokozmosz (piṇḍa) és a kozmikus egész (brahmāṇḍa) egysége (aikya).
*
A Brahman durva testtel azonosuló visszatükröződése (brahmapratibimba) az, amit jīva-nak neveznek.
Ugyanez a jīva természeténél fogva önmagától különbözőként ismeri Īśvarát.
Az Ātmant, amikor a nem-tudás (avidyā) korlátozó feltétele (upādhi) által meghatározottként jelenik meg, jīva-nak nevezik; amikor pedig a Māyā korlátozó feltétele (upādhi) által meghatározottként jelenik meg, Īśvarának nevezik.
Amíg fennáll a korlátozó feltételek(upādhi) különbségéből fakadó, jīva és Īśvara közötti különbség látása (bhedadṛṣṭi), addig a születés, halál és a többi formájában fennálló saṃsāra nem szűnik meg.
Ezért a jīva és Īśvara között nem szabad különbözőséget fenntartani (bhedabuddhi).
- • De hát miként lehetne az „Az vagy Te” (tat tvam asi) nagy kijelentése (mahāvākya) alapján felismerni a nem-különbséget (abhedabuddhi) az én-csinálóval(ahaṃkāra) rendelkező, korlátozott tudású jīva és az én-csinálótól(ahaṃkāra) mentes, mindentudó Īśvara között, amikor kettejüket ellentétes tulajdonságok (viruddhadharma) jellemzik?
A szó jelzett értelmét tekintve - nem ellentétesek azok. A „te” szó (tvaṃpada) elsődleges jelentése (vācyārtha) a durva és finom testtel azonosuló jīva, míg a „te” szó itt jelzett értelme (lakṣyārtha) a korlátozó feltételektől(upādhi) teljesen mentes, a samādhi állapotával rendelkező tiszta tudatosság (śuddha caitanya).
Az „Az” szó (tatpada) elsődleges jelentése (vācyārtha) a mindentudással és más tulajdonságokkal meghatározott Īśvara. Míg az „Az” szó itt jelzett értelme (lakṣyārtha) a korlátozó feltételek(upādhi) nélküli tiszta tudatosság (śuddhacaitanya).
Így a jīva és Īśvara nem-különbözőségének (abheda) nincs akadálya, ha tiszta tudatosságként (caitanyarūpeṇa) tekintjük őket.
Akikben ily módon, a Vedānta kijelentései (vedāntavākya) és az igaz mester tanítása (sadgurūpadeśa) által minden létezőben felébred a Brahman felismerése (brahmabuddhi), azok a testben megszabadultak (jīvanmukta). E megszabadulásra mutat ez a gondolatmenet.
*
Az „Én valóban Brahman vagyok” közvetlen felismerése (aparokṣajñāna) által az ember teljesen megszabadulhat valamennyi karmaköteléktől (karmabandha).
Ha azt kérdezzük: hányféle karma van? Az āgāmi, a sañcita és a prārabdha szerinti felosztásban háromféle karma van.
A felismerés létrejötte után a felismerésre jutott ember (jñānin) teste által véghezvitt, érdemszerző (puṇya) vagy ártalmas (pāpa) természetű karmát āgāmi-nak nevezik.
Azt a korábban felhalmozott karma-t, amely megszámlálhatatlanul sok születés magjaként keletkezett és továbbra is fennáll, sañcita- karmának kell tekinteni.
Ha azt kérdezzük: mi a prārabdha-karma? Az a karma, amely létrehozta ezt a testet, és itt, e világban örömöt, szenvedést és más tapasztalatokat ad. Ez a fajta karma a megtapasztalása (bhoga) által merül ki.
A felhalmozott karma (sañcita-karma) az „Én valóban Brahman vagyok” bizonyosság-természetű felismerése (niścayātmikajñāna) által megszűnik.
Az āgāmi-karma nem semmisül meg a felismerés által; hanem akik a jñānint dicsérik, tisztelik és szolgálják, azok számára annak kedvező karmája(puṇya) āgāmivá válik; akik pedig a jñānint becsmérlik, gyűlölik vagy szenvedést okoznak neki, azok számára annak ártalmas karmája(pāpa) válik āgāmivá.
A szóban fennmaradt kinyilatkoztatások(śruti) így szólnak: „A jóakarók átveszik az üdvös tett (puṇya) eredményét, az ellenségesek pedig a vétkes tett (pāpa) eredményét.”
És így az Ātman ismerője (ātmavid), átkelve a saṃsārán, már itt eléri Brahman gyönyörét (brahmānanda).
„Az Ātman ismerője átkel a bánaton” — így szól a śruti.
Akár Váránaszi szent városában(Kāśī) hagyja el a testét, akár egy kitaszított (śvapaca) házában: a felismerés elérésének pillanatában megszabadul minden vágyakozástól.
És ezt a smṛti is így tartja.
Ezzel a Tattvabodha című értekezés véget ért.
FORRÁSMŰ: Tattvabodha SZERZŐ / ATTRIBÚCIÓ: bizonytalan; hagyományosan Śaṅkarācāryának tulajdonított NYELV: szanszkrit ALAPSZÖVEG: Tattvabodha University of Pennsylvania Libraries Collection of Indic Manuscripts Ms. Coll. 390, Item 1000 DIGITÁLIS FORRÁS: OPenn – University of Pennsylvania Libraries Ms. Coll. 390, Item 1000 SZÖVEGALAP: a devanāgarī kéziratból készített saját IAST-transzliteráció IAST ELLENŐRZŐ FORRÁS: Study Vedanta – Tattva Bodha Devanāgarī + IAST
Forgasd meg az imakereket, és fejezd ki tetszésedet az alkotónak!
Kapcsolódó közlemények
3.3 Tudd hát az Ātmant a szekér utasának, a testről tudd: az maga a szekér. Az értelem a kocsihajtó, s kezében gyeplőként ismerd fel az elmét. 3.4 Az érzékeket a kocsiba fogott lovakhoz hasonlítják, az érzéktárgyak a lovak ösvényei, Az Ātmant, az elme és érzékek kapcsolatában tapasztalónak hívják bölcs ismerői.
4.14 Ahogy a hegyekre zúgó eső, mi ezer lejtőn rohan ezer irányba, úgy lesz zavaros e világ annak, ki a dharmákat különbözni látja. 4.15 Ahogy a tiszta vízbe öntött tiszta víz ugyanúgy tiszta marad, A felismerést elérő bölcs Ātmanja sem változik, ó Gautama.
Ahol az értelmetlen szokások növekvő sivataga az értelem medrét nem rejti el a homok alatt,