Fordítások

Ahol az elme félelemnélküli...

Ahol az értelmetlen szokások növekvő sivataga az értelem medrét nem rejti el a homok alatt,

Rabindranath Tagore
2026. október 7.· Nincs angol változat
Eredeti nyelv: Bangla
Forráshagyomány: bangla
Fordító: Szávaszó Bozópa
Ahol az Elme félelem nélküli, ahol az embert tisztelik, Ahol a tudás szabad, ahol az otthon falai mentén nem akarják a világot felszabdalni, hogy markukban tartsák apró darabjait. Ahol a tiszta beszéd a szív mélyéből ébred és forrássá emelkedik, ahol gátak nélkül léphet tájból-tájba könnyű lábán a teremtő alkotás, hogy kiolthassa e száradó világ minden kínzó szomját. Ahol az értelmetlen szokások növekvő sivataga az értelem medrét nem rejti el a homok alatt, ahol a teremtő erőt nem törték ezer darabra Ahol minden gondolat, öröm, és tett vezére - Te vagy, Atyám, saját kezeddel, kezünkön át, rendítsd meg álmunk, S ébreszd fel szent királyságodban, drága országunk!
Jegyzetek

৭২ চত হয ভয়শন, উচ হয চশর, …. Naivedya 72 - Csitto dzsethá bhojshunno, ucscso dzsethá shir, dzsgján dzsethá mukto, dzsethá griher prácsír ápon prángon-tole dibos-shorborí boszudháre rákhe nái khondo khshudro kori, dzsethá bakkjo hridojer utszo-mukh hote ucscshoshijá uthe, dzsethá nirbárito szrote deshe deshe dishe dishe kormodhárá dháj odzsoshro shohoshrobidh csoritárthotáj লচত (chitto) – tudat, elme, belső világ, szív-lélek; nem pusztán gondolat, hanem az ember teljes belső állapota. উচ লশর (uccho shir) – magas fej, emelt fő; a méltóság, szabadság és önbecsülés képe. হদতযর উৎসমমখ (hridoyer utsho-mukh) – a szív forrásának nyílása; gyönyörű kép: az igaz szó belülről fakad. চলরতরত (choritarthota) – beteljesedés, megvalósulás; amikor valami eléri valódi célját. মপরষ (pourush) – emberi erő, férfiasság, bátorság, alkotó energia; nem csak nemi értelemben, hanem méltóságteljes emberi erő.

Forgasd meg az imakereket, és fejezd ki tetszésedet az alkotónak!

1forgatás

Kapcsolódó közlemények

Ismeretlen
Katha upanishad I.adhyāya(1.-3. füzér)

3.3 Tudd hát az Ātmant a szekér utasának, a testről tudd: az maga a szekér. Az értelem a kocsihajtó, s kezében gyeplőként ismerd fel az elmét. 3.4 Az érzékeket a kocsiba fogott lovakhoz hasonlítják, az érzéktárgyak a lovak ösvényei, Az Ātmant, az elme és érzékek kapcsolatában tapasztalónak hívják bölcs ismerői.

Ismeretlen
Katha upanishad - II. adhyāya – 4–6. füzér

4.14 Ahogy a hegyekre zúgó eső, mi ezer lejtőn rohan ezer irányba, úgy lesz zavaros e világ annak, ki a dharmákat különbözni látja. 4.15 Ahogy a tiszta vízbe öntött tiszta víz ugyanúgy tiszta marad, A felismerést elérő bölcs Ātmanja sem változik, ó Gautama.

Śaṅkara
Tattvabodha

A Tattvabodha („A valóság/alapelv felismerése”) az Advaita Vedānta tanító, bevezető értekezése (prakaraṇa-grantha). Nem a kinyilatkoztatott śruti része, hanem az Upaniṣadok nem-kettős tanításának megértéséhez szükséges alapfogalmakat rendezi egységes rendszerbe: tárgyalja a tanítvány felkészültségét, az Ātmant, a három testet és tudatállapotot, az öt burkot, a világ kibontakozását, a jīva és Īśvara viszonyát, a tat tvam asi mahāvākyát, valamint a tudás, a karma és a felszabadulás kapcsolatát. Szerzősége bizonytalan. A hagyomány gyakran Śaṅkarācāryának tulajdonítja, de kézirati és katalógushagyományok Vāsudevendrához vagy Vāsudevendra valamely tanítványához is kapcsolják. Maga a nyitóvers is Vāsudevendrát „a tudást adó mesterként” (jñānapradaṃ gurum) tiszteli. Több szövegváltozat létezésére is van bizonyíték, ezért Śaṅkara szerzőségét és az ebből következő 8. századi datálást nem érdemes bizonyosságként kezelni.