Kortárs költészet

Essentia Transperspectivismi

Halhatatlan lényed vigyázza a halál, tisztaságod őrzik lehámló sejtjeid,

Szávaszó Bozópa
2026. október 7.· Teljes angol változat
Mindig is tudtad, hogy álom itt minden: A múlt és a jövő, a föld, amin lépkedsz, az ég mibe nézel, az Istenek és évek, a szakrális csontváz és minden ígéret. Hiányodból jöttél, hiányodba térsz meg, Üresség a tere nagyszerű elmédnek. Hangszered a világ, teremtik rezgések , Bensődet tükrözi vissza a Természet. Halhatatlan lényed vigyázza a halál, tisztaságod őrzik lehámló sejtjeid, engedd csak repülni , káprázat a világ, ne bíráld, formája szüntelen változik. Táncod, mint a Napé, szabad űrben lendülsz. Fény, Semmi nem vonz, fény, semmi nem űz, Sugárzol onnan hol leültél vagy sétálsz, a Téged átölelő Mindenséggé válsz. Öreg hiányod és minden lénynek magva örök, és nem született, s csak álom a forma. Álom és káprázat, a mély felülete csupán A milliónyi hullámnál több az óceán. Helyénvaló a tett, hol megszűnt az alany, hol mindegy, hogy tálad száraz sár vagy arany, Helytelen a tett, mi csak az álomban tart, a Felület csodájában is ismerd fel Magad.

Forgasd meg az imakereket, és fejezd ki tetszésedet az alkotónak!

3forgatás