Mindig is tudtad, hogy álom itt minden:
A múlt és a jövő, a föld, amin lépkedsz,
az ég mibe nézel, az Istenek és évek,
a szakrális csontváz és minden ígéret.
Hiányodból jöttél, hiányodba térsz meg,
Üresség a tere nagyszerű elmédnek.
Hangszered a világ, teremtik rezgések ,
Bensődet tükrözi vissza a Természet.
Halhatatlan lényed vigyázza a halál,
tisztaságod őrzik lehámló sejtjeid,
engedd csak repülni , káprázat a világ,
ne bíráld, formája szüntelen változik.
Táncod, mint a Napé, szabad űrben lendülsz.
Fény, Semmi nem vonz, fény, semmi nem űz,
Sugárzol onnan hol leültél vagy sétálsz,
a Téged átölelő Mindenséggé válsz.
Öreg hiányod és minden lénynek magva
örök, és nem született, s csak álom a forma.
Álom és káprázat, a mély felülete csupán
A milliónyi hullámnál több az óceán.
Helyénvaló a tett, hol megszűnt az alany,
hol mindegy, hogy tálad száraz sár vagy arany,
Helytelen a tett, mi csak az álomban tart,
a Felület csodájában is ismerd fel Magad.
Forgasd meg az imakereket, és fejezd ki tetszésedet az alkotónak!
3