A holnapi hegyek árnyékában hűsölök,
s a tegnapi szirtek szabádságát szólom.
Sárga seprűm Jézus véréből kelt virág,
mivel a vakságot tisztogatom szemünkről,
s a pillangókat önnön tündérszárnyaikról.
Az öt elem tenyerén ülök, és meditálok.
A táj borzong a serdülő szelek ujjaitól.
Hármasával úsznak a hullámok a partra
és ötösével kígyóznak vissza a tó közepére,
mint párzó harcsaraj tülekednek a fénnyel.
Megérlelt magvukat vető virágok utaznak itt,
és lombot-únt levelek indulnak újjászületni.
A korlátra rendre visszatér egy szürkegém.
Kerreg. A hang elmém vizén hullámot indít.
Nem a kerreggés; a hullám az, mi megzavar.
Forgasd meg az imakereket, és fejezd ki tetszésedet az alkotónak!
0