Kortárs költészet

A mahánirodha* álma

Nem lehetőség, s nem börtön az, ami sosem volt: Elméden múlik, hogy a menny káprázik vagy a poklok.

Szávaszó Bozópa
2026. október 7.· Teljes angol változat
I. A Kaukázus havas hegyei felé révedek innen, a Rendet kutatva az elmúlt eón forgatagában. Az Út sejtelmes rengetegébe súgom a kérdést: „A mára háborúk tüzeitől heges testű emberiség csak enni akart, kényelmet, biztonságot s tetőt, vagy mindebben a Rendet hitte volt és a Teremtőt? Mikor vetni kezdett, templomot és városfalat emelt a Kaukázus szoknyáinak fodrain, és elmélkedett, vajh, miért látott a hegyekben és az égben Isteneket?” Ó, csodás gyermek, nem közömbös Lét fattyja vagy! Nem vagy idegen, sem pedig számkivetett idelent, a Természet nem börtön, és nem holt a szikla! Emlékszel, hogy kutattad a Szentet az Anyagban? A megpattintott kőben megláttad Isten arcát! Kerested mindig a változóban a változatlant, s az Örökben: minőségek ciklusát és kozmoszát. Én balga azt hittem, a hatalmat és az aranyat vágytad, és e varázslatos világot az elméddel kettévágtad. De már látom, hogy mindig az Isten országát kerested eszköz-játékaid közt, ahogy a felszentelt királyságban! A nem rozsdálló aranyban az örökkévalót láttad, a fémek ötvözésében a teremtő szándékot utánoztad. Az állandót akartad megformázni a változásban, s értő szemmel, tiszta szívvel fürdeni az Élő Forrásban. A bolygókban és az elmében kerested a Rendet… Viharfelhők takarták feletted az eget, de a szél elült, s Te, emlékszel még, hogy melyik csillagot követted? II. Az idő előtt együtt jöttek létre: változatlan s változó. Ők minden éber és álmodó, de egyik sem álmodó. Minden, mi van, bennük van, nincs kívülük semmi, világteremtő álmuk, hogy megszabadul mindenki. Ez a kezdet, az út és a cél is, ez van mindenbe írva, nincs kiűzetés; az édenben vezet e kozmikus séta. Nem lehetőség, s nem börtön az, ami sosem volt: Elméden múlik, hogy a menny káprázik vagy a poklok. Egyedül járó, az út menti kő is veled tart a hátadon, s az angyalok melletted repülnek önnön szárnyadon! S míg „egymagad” fürgén a megszabaduláshoz érsz, korszakok lépteivel ugyanarra halad ez az Egész. III. A Víz és a Tűz a Földben és az Égben járja útját. A Föld és az Ég a Nap körül járja útját. A Nap és minden égitest a Térben járja útját. A Tér ezekkel együtt teremtetett, s átjárja őket, a Tér a Purusa teste, a többi a Prakriti teste, a Purusa és a Prakriti nem kettő, nem megérthető, világteremtő – világba merülő – világfigyelő. A születés és a halál az élők világában járja útját. Az élők világa az időben járja útját. Az idő szelleme a szellemvilágban járja útját. A szellemvilág ezekkel együtt teremtetett, s átjárja őket, a szellemvilág a Purusa teste, a többi a Prakriti teste, a Purusa és a Prakriti nem kettő, nem megérthető, világteremtő – világba merülő – világfigyelő. Test, érzelem, gondolat a Szamszárában járja útját. A Szamszára az Elmében járja útját. Az Elme a Mahánirodha álmában járja útját. A Mahánirodha álma ezekkel együtt teremtetett, s átjárja őket. A Mahánirodha álma a Purusa teste, a többi a Prakriti teste, a Purusa és a Prakriti nem kettő, nem megérthető, világteremtő – világba merülő – világfigyelő.
Jegyzetek

*A mahániródha, azaz nagy megszabadulás álma, általam kitalált szanszkrit fogalom, mely a teremtés azon víziójára utal, hogy egyszer minden teremtett lény belép a nirvánába.

Forgasd meg az imakereket, és fejezd ki tetszésedet az alkotónak!

0forgatás