I. A mikorrhiza biológiai alapjai
- 1. A mikorrhiza fogalma és eredete
A mikorrhiza, vagyis gyökérkapcsoltság a növények és gombák között kialakuló, rendszerint kölcsönösen előnyös szimbiotikus kapcsolat. Nevét Albert Bernhard Frank alkotta meg 1885-ben, a görög múkész (gomba) és rhíza (gyökér) szavakból. A növény fotoszintézissel előállított szénvegyületeket biztosít gombapartnerének, a gomba pedig finom hifáival a gyökerek által közvetlenül el nem érhető talajtérségekből is képes vizet és ásványi tápanyagokat felvenni. A kapcsolat különösen a foszfor és bizonyos körülmények között a nitrogén hasznosítását segítheti, ám fenntartása a növény számára szénráfordítással jár (Smith & Read 2008). A gyökérkapcsoltság több mint 400 millió éves múltra tekint vissza, és feltehetően fontos szerepet játszott a növények szárazföldi megtelepedésében (Pirozynski & Malloch 1975). A növényvilág fejlődése során többféle mikorrhizás kapcsolat alakult ki (Brundrett & Tedersoo 2018).
- 2. A mikorrhiza fő típusai
A mikorrhizákat elsősorban a gombaképletek gyökérszöveteken belüli elhelyezkedése alapján különböztetjük meg. Ektomikorrhiza (EM): főként erdei fákra jellemző. A gomba köpenyt képez a gyökér felszínén, hifái pedig Hartig-hálót alkotnak a gyökérsejtek között, anélkül hogy behatolnának azok belsejébe. Ide tartozik számos vargánya, tinóru, galóca és szarvasgomba. Arbuszkuláris mikorrhiza (AM): a legelterjedtebb típus, számos mezőgazdasági növényre jellemző. A gombahifák a gyökérkéreg sejtjeiben finoman elágazó arbuszkulákat hoznak létre, amelyek a növényi plazmamembránnal körülhatárolva biztosítják a tápanyagcsere felületét. Egyes fajok vezikulákat is képeznek (Harrison 1997). Ektendomikorrhiza: az ektomikorrhizához hasonló köpeny és Hartig-háló mellett a gyökérsejtekbe behatoló hifák is jellemezhetik; többek között egyes fenyőféléknél fordul elő. Erikoid mikorrhiza: elsősorban a hangafélék, például az áfonyák és a csarab sajátja. A gomba a finom hajgyökerek külső sejtjeiben hifatekercseket képez, és elősegítheti a savanyú, tápanyagszegény talajok szerves kötésű tápanyagainak hasznosítását. Arbutoid mikorrhiza: többek között a medveszőlő és a szamócafa gyökerein alakul ki; gombaköpeny, Hartig-háló és sejten belüli hifatekercsek egyaránt jellemzik. Monotropoid mikorrhiza: egyes klorofill nélküli növények, például a fenyőspárga kapcsolata, amelyek gombapartnerükön keresztül jutnak szerves szénhez. Ezt mikoheterotróf táplálkozásnak nevezzük. Orchidea-mikorrhiza: az orchideák apró, tápanyagtartalékban szegény magvainak természetes csírázásához rendszerint nélkülözhetetlen. A gombák a növényi sejtekben pelotonoknak nevezett hifatekercseket képeznek; egyes orchideák egész életükben jelentősen függenek gombapartnerüktől (Li et al. 2020).
- 3. A kapcsolat kialakulása és feltételei
A mikorrhizálódás spórákból, élő hifákból vagy kolonizált gyökérdarabokból indulhat meg. A fogékony növények gyökérváladékai befolyásolják a gombák növekedését; az arbuszkuláris mikorrhiza kialakulásában különösen fontosak a strigolaktonok. A kolonizáció jellemzően az aktívan növekvő gyökérrészeken kedvező (Brundrett 1991; Tawaraya et al. 2007). A kapcsolat létrejöttét a növény és a gomba összeegyeztethetősége, a talaj nedvessége és tápanyag ellátottsága egyaránt befolyásolja. A könnyen felvehető foszfor magas koncentrációja például visszaszoríthatja az arbuszkuláris mikorrhizát. Nem minden növény mikorrhizál: a keresztesvirágúak többségénél ez a kapcsolat hiányzik. A mikorrhiza tehát nem feltétlenül szükséges vagy előnyös minden növény számára, hanem a növény, a gomba és a környezet kölcsönhatásában működő életstratégia.
II. A mikorrhizás gombák élettani jelentősége
- 1. Vízellátás és környezeti stressztűrés
A mikorrhizás gombák finom hifái a gyökerek számára nehezen elérhető talajpórusokba is behatolhatnak, ezzel javíthatják a növények vízellátását. A kapcsolat a szárazság- és sóstressz hatásait is mérsékelheti, többek között a növényi hormonális szabályozás, az ozmotikus egyensúly és az antioxidáns védekezés befolyásolásával (Duc et al. 2021). Salátával végzett kísérletekben a vízhiány és a mikorrhizáltság együttesen módosította a levelek antioxidáns vegyületeinek felhalmozódását (Baslam & Goicoechea 2012). A kedvező hatás azonban növény-, gomba- és környezetfüggő. - 2. Tápanyagfelvétel és növekedés A mikorrhizás gombák különösen a talajban nehezen mozgó foszfor felvételét segíthetik. Egyes fajok enzimtermelésükkel a szerves kötésű tápanyagok mobilizálásához is hozzájárulnak. A kapcsolat a nitrogén, a cink és a réz hasznosítását, valamint kedvező körülmények között a növényi biomassza gyarapodását is befolyásolhatja (Rouphael et al. 2015; Sato et al. 2019). Kukoricával végzett kísérletben három különböző arbuszkuláris mikorrhizás gombafaj eltérő hatást gyakorolt a növények tápanyagtartalmára és gyökérműködésére (Ma et al. 2022). A mikorrhiza hatása tehát nemcsak a gazdanövénytől, hanem a gombapartnertől is függ.
- 3. Növényvédelem és termésminőség A gyökérkapcsoltság módosíthatja a növények immunválaszát, hormonális működését és gyökérzónájának mikrobiális közösségét. Egyes kórokozókkal szemben fokozott ellenálló képesség alakulhat ki, ám ez nem jelent általános védelmet (Duc & Posta 2018). A mikorrhiza a termények beltartalmi értékeire is hatással lehet. Salátakísérletekben például egyes karotinoidok, klorofillok és tokoferolok mennyiségének változását figyelték meg (Baslam et al. 2013). A termésminőség javulása ugyanakkor nem minden termesztési körülmény között következik be. 4. Fémek és toxikus elemek A mikorrhizás gombák befolyásolhatják a fémek és más potenciálisan mérgező elemek felvételét. Kukoricával végzett vizsgálatban az arbuszkuláris mikorrhiza mérsékelte a túlzott molibdénellátás káros élettani hatásait (Zhang et al. 2023). A gombakapcsolat azonban nem minden esetben csökkenti az elemek felhalmozódását: hatása az adott elemtől, a növény- és gombafajtól, valamint a talaj tulajdonságaitól függ.
III. A mikorrhiza ökológiai jelentősége
- 1. A mikorrhiza és a talaj élővilága
A talaj él. A föld (litoszféra), a levegő (atmoszféra) és az élőlények (bioszféra) határvonalán ez a vékony kéreg mikroszkóp alatt egészen másképp fest, mint az ujjaink között szétmorzsolva. Ásványok, humusz, élő és holt szerves anyagok mellett baktériumoknak, gombáknak és parányi állatoknak is otthont ad. Ebben a sötét kavalkádban növekednek a növények gyökerei. A mikorrhizás gombák hifái átszövik a talaj pórusait, részt vesznek a tápanyagok körforgásában, és kölcsönhatásba lépnek a gyökérzóna más mikroorganizmusaival. A gombafonalak a talajrészecskék összetapadását és a talajszerkezet stabilitását is elősegíthetik.
- 2. A közös mikorrhizahálózat és a szénkörforgás
A különböző növényeket összekötő Common Mycorrhizal Network (CMN), vagyis közös mikorrhizahálózat különös jelenség, mely körül több a kérdés, mint a válasz. Akkor jön létre, amikor ugyanazon gomba micéliuma több növény gyökereivel is kapcsolatot alakít ki. Kísérletek kimutatták, hogy ilyen kapcsolatokon keresztül bizonyos körülmények között szénvegyületek, foszfor és más anyagok juthatnak át egyik növénytől a másikhoz. Egy vizsgálatban azonban a már kialakult, uborkához kapcsolódó mikorrhizahálózat fokozta a később betelepített paradicsompalánták foszforhiányát és növekedési hátrányát (Merrild et al. 2013). A hálózat tehát nem feltétlenül kölcsönösen előnyös: a növények közötti versengést is erősítheti. Egyes kutatások a növényi védekezési reakciókkal összefüggő jelzések közvetítését is felvetik, ám ennek természetes ökoszisztémákban betöltött jelentősége még nem kellően tisztázott. A mikorrhizás gombák a talaj szénkörforgásában is szerepet játszanak. A növényektől kapott szénvegyületekből hifákat építenek, amelyek elhalásukkal és lebomlásukkal a talaj szervesanyag készletéhez járulhatnak hozzá. A szén tartós megőrzése azonban a talaj tulajdonságaitól és a lebontási folyamatoktól függ (Smith & Read 2008). 3. A mikorrhizát segítő mikroorganizmusok A mikorrhiza nem elszigetelt kapcsolat, hanem összetett talajközösség része. A mikorrhizát segítő baktériumok (Mycorrhiza Helper Bacteria, MHB) elősegíthetik a gombák növekedését, a gyökérkolonizációt és a már kialakult szimbiózis működését. Egyes Pseudomonas és Streptomyces törzsek is betölthetnek ilyen szerepet. A növényi növekedést elősegítő gyökérzónabeli baktériumok (PGPR) tápanyagokat mobilizálhatnak, hormonális folyamatokat befolyásolhatnak és részt vehetnek a növényi védekezésben. A pillangósvirágúakkal együtt élő rizóbiumok és az égerrel gyökérgümős kapcsolatot kialakító Frankia baktériumok pedig a nitrogénkörforgás fontos szereplői, bár nem mikorrhizás szimbionták. A sötét szeptumú endofita gombák (DSE) szintén előfordulhatnak mikorrhizás gyökerekben. Hatásaik változatosak, és nem minden esetben kedvezőek (Knapp et al. 2015).
IV. A mikorrhiza mezőgazdasági alkalmazása
- 1.
A mikorrhizaoltás lehetőségei és módszerei
A gyökérkapcsoltság megfelelő növény- és talajélet mellett emberi beavatkozás nélkül is kialakulhat. Az intenzív művelés és bizonyos agrokémiai kezelések azonban akadályozhatják a mikorrhizás gombaközösségek fennmaradását. A mesterséges mikorrhizaoltás célja működőképes növény–gomba kapcsolat kialakítása. A készítmények spórákat, élő hifákat vagy kolonizált gyökérdarabokat tartalmazhatnak, por, granulátum vagy folyékony oltóanyag formájában. Egyes termékek mikorrhizát segítő baktériumokat is tartalmaznak. Az oltóanyag az ültetőközegbe keverhető, átültetéskor a gyökerekhez juttatható, illetve megfelelő készítmény esetén öntözővízzel is kijuttatható. A siker feltétele, hogy az életképes gombaképletek elérjék a megfelelő növény aktívan növekvő gyökereit. Ezért a vetés, palántanevelés és átültetés különösen alkalmas időszak lehet. Az oltóanyag kiválasztásakor ellenőrizni kell a gombafajokat, a javasolt gazdanövényeket, az életképes szaporítóképletek mennyiségét és a tárolási feltételeket. Nem minden készítmény alkalmas minden növényhez. - 2.
Szántóföldi növénytermesztés
A kukorica, számos gabonaféle és több pillangósvirágú takarmánynövény arbuszkuláris mikorrhizát alakíthat ki. Az oltás különösen tápanyagban szegény, vízhiányos vagy más stresszhatásnak kitett talajokon lehet hasznos. Kukoricakísérletekben a különböző AM gombafajok eltérő hatást gyakoroltak a tápanyagfelvételre és a gyökérműködésre (Ma et al. 2022). A szántóföldi termesztésben ugyanakkor a már meglévő gombaközösségek megőrzése is fontos. A talajbolygatás mérséklése, a gyökérmaradványok talajban hagyása és a megfelelő takarónövények termesztése elősegítheti fennmaradásukat. 3. Kertészet, palántanevelés és gyümölcstermesztés A kertészet és a palántanevelés kedvező terepe a mikorrhizaoltásnak, mivel a fiatal gyökérzet könnyen hozzáférhető, az ültetőközeg pedig viszonylag jól szabályozható. Salátával végzett vizsgálatokban a mikorrhizás kapcsolat befolyásolta a vízhasznosítást és egyes beltartalmi értékeket (Baslam & Goicoechea 2012; Baslam et al. 2013). Paradicsom, paprika és számos gyümölcsfa esetében szintén alkalmazhatók megfelelő AM oltóanyagok. A gyümölcsösökben különösen a telepítés és a fiatal fák megerősödésének időszakában lehet jelentőségük. A takart talajú, változatos növényzetű ültetvények a természetes gombaközösségek fennmaradását is segíthetik. Nem minden növény mikorrhizálható azonban: a keresztesvirágúak, például a káposzta és a retek általában nem alakítanak ki arbuszkuláris mikorrhizát
. 4. Az ektomikorrhiza alkalmazása az erdészetben
Az erdészetben számos fenyő-, tölgy-, bükk- és nyírfaj csemetéit megfelelő ektomikorrhizás gombákkal olthatják be. Ez különösen gyenge termőképességű vagy leromlott talajokon segítheti a megtelepedést, bár az eredmény a fafaj, a gomba és a termőhely összeegyeztethetőségétől függ. Szarvasgomba-ültetvényeket szintén mikorrhizált facsemetékkel telepítenek. Itt a gyökérkapcsoltság a termesztett gomba későbbi termőtestképzése szempontjából is alapvető.
V. A mikorrhizás talajélet fenntartása
- 1.
Talajművelés, talajtakarás és élő gyökérzet A mikorrhizás gombák hifahálózatai érzékenyek a rendszeres talajbolygatásra. A szántás és a mély talajforgatás megszakíthatja a micélium folytonosságát, károsíthatja a gyökérkapcsolatokat, és megváltoztathatja a talaj mikrobiális közösségét. A csökkentett talajművelés és a forgatás nélküli termesztés ezért kedvezhet a gombaközösségek fennmaradásának. A betakarítás után csupaszon hagyott talaj kiszáradásnak és eróziónak van kitéve, miközben a mikorrhizás kapcsolatok folytonossága is megszakadhat. A gyökérmaradványok talajban hagyása és a megfelelő takarónövények vetése segítheti a gombák fennmaradását. Az elhalt gyökerekben fertőzőképes gombaképletek maradhatnak, de a gombák folyamatos szénellátását az élő növények biztosítják. A szerves talajtakarás mérsékelheti a talaj hőingadozását és párolgási veszteségét, az élő takarónövényzet pedig fotoszintetikus termékekkel is ellátja a gyökérkapcsolt gombákat.
- 2.
Tápanyag-utánpótlás és növényvédelem
A mikorrhizás kapcsolat fenntartása a növény számára szénráfordítással jár. Ha a talajban a tápanyagok, különösen a foszfor, nagy mennyiségben és könnyen felvehető formában állnak rendelkezésre, a növény számára csökkenhet a gombakapcsolat előnye. A túlzott foszfortrágyázás ezért visszaszoríthatja az arbuszkuláris mikorrhizát, de ez nem jelenti azt, hogy minden műtrágyázás káros. A növényvédő szerek egy része szintén befolyásolhatja a talaj hasznos mikroorganizmusait. A gombaölő szerek hatása azonban hatóanyag-, dózis- és környezetfüggő: egyes készítmények gátolhatják a mikorrhizálódást, mások hatása csekély vagy nem egyértelmű (Plenchette & Perrin 1992; Kjoller & Rosendahl 2000; Vyas & Vyas 2000). A mikorrhizás talajélet fenntartását a talajvizsgálatokra alapozott, kiegyensúlyozott tápanyag gazdálkodás és az integrált növényvédelem segítheti. - 3.
Növénytársítások és tartós talajközösségek
Az évelő növények gyökérzete hosszú időn keresztül biztosíthat élőhelyet és szénforrást a mikorrhizás gombák számára. A változatos növényzetű kertekben és gyümölcsösökben az AM gombákkal kapcsolatot kialakító fák, cserjék és évelő lágyszárúak hozzájárulhatnak a gombaközösségek fennmaradásához. A növénytársítások tervezésekor ugyanakkor a növények fény-, víz- és tápanyagigényét is figyelembe kell venni. A mikorrhizás kapcsolat önmagában nem garantál kedvező együttélést. Ha kertünkben évelő és egynyári, bolygatott és kevésbé bolygatott területek egyaránt megtalálhatók, és törekszünk az élő gyökérzet, valamint a talajtakarás folytonosságára, kedvező feltételeket teremthetünk a mikorrhizás közösségek fennmaradásához. A már működő gombakapcsolatok megőrzése sok esetben hasznosabb lehet, mint az évenként ismételt mesterséges oltás.
VI. A mikorrhiza lehetőségei és korlátai
- 1. A mikorrhizaoltás eredményessége
A mikorrhizaoltás eredményessége a gazdanövény és a gombafaj összeegyeztethetőségétől, a talaj tápanyag-ellátottságától, nedvességétől, kémhatásától és a már jelen lévő mikroorganizmusoktól függ. Az oltás gyakran a tápanyagban szegényebb, szárazságnak vagy más stresszhatásnak kitett talajokon járhat jelentősebb előnyökkel. A megfelelő tápanyag-ellátottságú, természetes mikorrhizaközösséggel rendelkező talajokban azonban hatása csekély vagy kimutathatatlan is lehet. A kereskedelmi készítmények alkalmazása ezért nem jelent feltétlen nyereséget. 2. Ökologikus gazdálkodás és tájrekultiváció Az ökologikus gazdálkodásban a mikorrhizás gombák a tápanyagok mobilizálásával, a vízellátás támogatásával és a talajszerkezet alakításával járulhatnak hozzá a talaj termékenységéhez. Nem helyettesítik azonban a megfelelő tápanyag-utánpótlást, a növényvédelmet vagy a gondos talajgazdálkodást. A mikorrhizás kapcsolatoknak a leromlott élőhelyek helyreállításában is szerepük lehet. A gombák elősegíthetik a növények megtelepedését a felhagyott mezőgazdasági területeken, bányaterületeken és károsodott erdei élőhelyeken. A rekultiváció során különösen fontos a helyi növény- és gombaközösségek figyelembevétele. Az idegen eredetű oltóanyagok alkalmazása nem minden esetben indokolt; ahol lehetséges, a meglévő, őshonos talajélet megőrzése és regenerációja elsőbbséget élvezhet. 3. Konklúziók A mikorrhiza a szárazföldi élet egyik legősibb és legjelentősebb együttélési formája. A növények és gombák kapcsolata nem csupán két szervezet kölcsönös anyagcseréjét jelenti, hanem a talaj egész élővilágának működésébe illeszkedik. A mikorrhizás gombák alkalmazása új lehetőségeket kínál a mezőgazdaságban, az erdészetben és a tájrekultivációban. Valódi jelentőségük azonban nem kizárólag a mesterséges oltóanyagokban rejlik, hanem azokban a természetes kapcsolatokban, amelyek megfelelő körülmények között emberi beavatkozás nélkül is kialakulnak és fennmaradnak. A mikorrhiza nem csodaszer, hanem a működő ökoszisztéma egyik alapvető összetevője. A feladat nem csupán az, hogy gombákat juttassunk a talajba, hanem hogy olyan talajt teremtsünk és őrizzünk meg, amelyben azok élni és együttműködni képesek
Felhasznált irodalom • Abuzinadah, R. A. – Read, D. J. (1989): The role of proteins in the nitrogen nutrition of ectomycorrhizal plants. V. New Phytologist, 112, 61–68. https://doi.org/10.1111/j.1469-8137.1989.tb00309.x • Avio, L. et al. (2017): Arbuscular mycorrhizal fungi affect total phenolics content and antioxidant activity in leaves of oak leaf lettuce varieties. Scientia Horticulturae, 224, 265–271. https://doi.org/10.1016/j.scienta.2017.06.022 • Baslam, M. – Goicoechea, N. (2012): Water deficit improved the capacity of arbuscular mycorrhizal fungi for inducing the accumulation of antioxidant compounds in lettuce leaves. Mycorrhiza, 22, 347–359. https://doi.org/10.1007/s00572-011-0408-9 • Baslam, M. et al. (2013): Effectiveness of arbuscular mycorrhizal fungi for inducing the accumulation of major carotenoids, chlorophylls and tocopherol in green and red leaf lettuces. Applied Microbiology and Biotechnology, 97, 3119–3128. https://doi.org/10.1007/s00253-012-4526-x Bozó Patrik – Hamow Kamirán Áron | A mikorrhiza 18 • Brundrett, M. (1991): Mycorrhizas in Natural Ecosystems. Advances in Ecological Research, 21, 171–313. https://doi.org/10.1016/S0065-2504(08)60099-9 • Brundrett, M. C. – Tedersoo, L. (2018): Evolutionary history of mycorrhizal symbioses and global host plant diversity. New Phytologist, 220, 1108–1115. https://doi.org/10.1111/nph.14976 • Duc, N. H. – Posta, K. (2018): Mycorrhiza-induced alleviation of plant disease caused by Clavibacter michiganensis subsp. michiganensis and role of ethylene in mycorrhiza-induced resistance in tomato. Acta Biologica Hungarica, 69, 170–181. https://doi.org/10.1556/018.69.2018.2.6 • Duc, N. H. et al. (2021): Arbuscular Mycorrhizal Fungi Improve Tolerance of the Medicinal Plant Eclipta prostrata (L.) and Induce Major Changes in Polyphenol Profiles Under Salt Stresses. Frontiers in Plant Science, 11. https://doi.org/10.3389/fpls.2020.612299 • Goicoechea, N. et al. (2015): Selenium fertilization and mycorrhizal technology may interfere in enhancing bioactive compounds in edible tissues of lettuces. Scientia Horticulturae, 195, 163–172. https://doi.org/10.1016/j.scienta.2015.09.007 • Hamow, K. Á. et al. (2014): Mikorrhiza hatása az ipari paradicsom fontosabb antioxidáns hatású vegyületeire. Kertgazdaság, 46(1), 9–16. • Harrison, M. J. (1997): The arbuscular mycorrhizal symbiosis: An underground association. Trends in Plant Science, 2, 54–60. https://doi.org/10.1016/S1360-1385(97)82563-0 • Kjoller, R. – Rosendahl, S. (2000): Effects of fungicides on arbuscular mycorrhizal fungi. Biology and Fertility of Soils, 31, 361–365. https://doi.org/10.1007/s003749900180 • Knapp, D. G. et al. (2015): Dark septate endophytic pleosporalean genera from semiarid areas. Persoonia, 35, 87–100. https://doi.org/10.3767/003158515X687669 • Li, Y.-Y. et al. (2020): Ultrastructural changes during the symbiotic seed germination of Gastrodia elata with fungi. Botanical Studies, 61. https://doi.org/10.1186/s40529-019-0280-z • Ma, J. et al. (2022): Mycorrhizal symbiosis promotes the nutrient content accumulation and affects the root exudates in maize. BMC Plant Biology, 22, 64. https://doi.org/10.1186/s12870-021-03370-2 • Merrild, M. P. et al. (2013): Common arbuscular mycorrhizal networks amplify competition for phosphorus between seedlings and established plants. New Phytologist, 200, 229–240. https://doi.org/10.1111/nph.12351 • Plenchette, C. – Perrin, R. (1992): Evaluation in the greenhouse of the effects of fungicides on the development of mycorrhiza on leek and wheat. Mycorrhiza, 1, 59–62. https://doi.org/10.1007/BF00206137 • Pirozynski, K. A. – Malloch, D. W. (1975): The origin of land plants: a matter of mycotrophism. Biosystems, 6, 153–164. https://doi.org/10.1016/0303-2647(75)90023-4 • Rouphael, Y. et al. (2015): Arbuscular mycorrhizal fungi act as biostimulants in horticultural crops. Scientia Horticulturae, 196, 91–108. https://doi.org/10.1016/j.scienta.2015.09.002 • Sato, T. et al. (2019): Secretion of acid phosphatase from extraradical hyphae of the arbuscular mycorrhizal fungus Rhizophagus clarus is regulated in response to phosphate availability. Mycorrhiza, 29, 599–605. https://doi.org/10.1007/s00572-019-00923-0 • Smith, S. E. – Read, D. J. (2008): Mycorrhizal Symbiosis. Academic Press. • Tawaraya, K. et al. (2007): Formation of appressoria by the arbuscular mycorrhizal fungus Gigaspora margarita on roots of Allium cepa is linked with root age. Mycoscience, 48, 305–308. https://doi.org/10.1007/s10267-007-0367-3 • Vyas, S. C. – Vyas, S. (2000): Effect of Agrochemicals on Mycorrhizae. In: Mycorrhizal Biology. Springer. https://doi.org/10.1007/978-1-4615-4265-0 • Zhang, M. et al. (2023): AMF Inoculation Alleviates Molybdenum Toxicity to Maize by Protecting Leaf Performance. Journal of Fungi, 9, 479. https://doi.org/10.3390/jof9040479
Forgasd meg az imakereket, és fejezd ki tetszésedet az alkotónak!